Nem kezdeném a szokásos szöveget, mert az már túl uncsi. Szóval nem szaporítom a szót, leírom a lényeges dolgokat az utóbbi egy hónapból, persze csak a lényegeseket.
Viszonylag sok újdonság készült, főleg a Karácsonyi kollekcióhoz, amit holnap, azaz pénteken fogok bemutatni a Facebookon, de itt a blogon is. Teszteltem a szilikont, és bár kicsit másmilyen lett, mint vártam, azért összességében jól sült el a dolog, de nem kedveltem meg annyira hogy a továbbiakban nagy szerepet kapjon. Sokat sütött a nap, ami pozitív változtató volt a napokban. Hétköznaponként nem nagyon, de hétvégenként, és az őszi szünetben (ami elég rég volt, majdnem egy hónapja) sokat alkotgattam. Nem nagyon nézegettem az emaileket, de nem is nagyon érkeztek. A Twittert elég régen néztem, talán ez azért van mert nem követ senki:(( Szóval, akinek van twittere, kövessen nyugodtan: https://twitter.com/PillecukorM
És közben, ugye eltelt egy hónap, és mindjárt tél, még 8 nap:) Még nem nagyon érzem azt a téli feelinget, de majd úgy is eljön az, talán amikor leesik az első hó. Na mind egy, ez részletkérdés.
Szóval ez történt úgy kb., most meg éppen rámtört a zenéthallgatnék szindróma, így elég hangosan hallgatok különféle számokat, főleg Avril meg popdalokat. Fotóztam már néhányat, de nem akarnék most semmit bemutatni, akár karácsonyi, akár nem. Szóval az majd marad holnapra. Nem terveztem hosszú bejegyzést, nem is lett az, irományomat csupán egy képpel zárnám. Viszlát holnapig, pontos időpontot majd holnap dél körül mondok:)))
Eléggé elhanyagolod a blogot.. Tudom tanulás meg minden.. De mindig megígéred ,hogy majd írsz ,majd írsz.. Szerintem azért ez így kicsit cserbenhagyás azokkal szemben akik követik a blogodat..
VálaszTörlésKedves névtelen!
VálaszTörlésNem akarok szőrszálhasogatónak tűnni, de ebben a bejegyzésben ezt pont nem írtam le. Tény hogy mostanában nagyon keveset írok, de úgy gondolom hogy van több olyan dolog is, ami előbbre való mint a blogírás. Ezen most ne azt értsd hogy most már nem érdekel, csak a szabadidőmben mostanában mást csinálok. Ebből nagyon nehéz kijönni (mármint abból hogy keveset írok), mert azért ígérem meg mert szeretném(!!) hogy így legyen. Van olyan, hogy elhatározom hogy írok a blogba egy bejegyzést, elkezdem, de abbahagyom, mert úgy gondolom csak akkor jó blogoló egy ember, ha azért ír mert kényszert érez arra hogy megossza a hasznos gondolatait másokkal. Utána meg már elég nehéz, mert ha valami aktuális, azt utána lehetetlen úgy leírni egy vagy két héttel később hogy érdekes legyen. Írhatnék ilyenekből ezerszám- de minek? Szerintem a blog nem arra való hogy 5 mondatos "bejegyzéseket" írjak, hanem egy olyan szöveget amit érdemes elolvasni.
Az utolsó mondatodra térve, szerintem nem cserbenhagyás, de mindkettőnknek igaza van. Más a két szemszög, amelyről nézzük a dolgokat. Egyébként meg mostanában a neten nem hagy senki visszajelzéseket, kb. 1-2 hónapja ez az egy komment van a blogban...ez néha nekem is kicsit rossz. Mert amikor egy ideig nem kapsz külső visszajelzést, az elgondolkodtató, és megfogalmazódik magadban a kérdés: Az ismerősökön kívül nézi valaki ezt a blogot?
Nekem is jól esne egy kis "netes támogatás". Amúgy meg.. a hétvégén akartam írni ide, de sajnos csak a szándék volt meg, mert beteg lettem (most is az vagyok, de már jobb állapotban).
Mindennek két oldala van, ezt jobb ha tudod:)